A kritika ereje

Kicsinyke "rajz pályafutásom" során sok hatás ért, hogy milyen irányba fejlődjön a stílusom. Sokat tudnék említeni,de most konkrétan egyet szeretnék kiemelni,amit úgy érzek, hogy igen fontos nekem.
2008 óta az IC ranchon tanulok westernlovaglást. Az edzőm Istenes Csilla,akinek sok mindent köszönhetek,nem csak a lovaglásomat fejlesztette olyanra,amilyenre régebben igazán álmodni sem tudtam, hanem ,mint utólag kiderült, rejtett "képességemet" is megtalálta.
2009-ben egy video felvétel elemezése közben, véletlenül meglátta a gépben az egyik rajzom fényképét. Csilla felajánlotta,hogy felrakja az IC ranch honlapjára a rajzaimat, hogy lehet tőlem rajzokat venni és hogy vállalok egyedi megrendeléseket. Én már ennek is nagyon tudtam örülni, más nem ajánlotta fel még előtte,hogy hirdeti a rajzaimat, arról nem is beszélve Magyarország egyik legnépszerűbb westernranch oldalára kerültem fel.
Egy pár hét múlva egy beszélgetésünk folytán, Csilla elmesélte nekem, hogy szeretne egy falfestményt a házukba. A következő kérdése az volt, hogy vállalnám-e az elkészítését. Na, hát ez kérdés finoman szólva meglepett, és persze azonnal nem tudtam választ adni,de rövidebb makogások után kinyögtem egy igent,bár kicsit sem hittem el, hogy meg tudnám csinálni a festményt. De Csilla komolyan gondolta és pár napon belül megérkezett e-mail-en a kép.
Mivel soha nem csináltam ilyet, Csilla megkérdezte egy művész ismerősét,hogy milyen anyagot ajánl az elkészítéséhez, a válasz a sima falszínező volt.
Mivel semmiképpen sem akartam elrontani a rajzot, elhatároztam, hogy megcsinálom grafikáként és pasztellrajzként is mielőtt neki látnék pingálni a falat. A grafikát azért, mert abban vagyok a legjobb, a pasztellt azért,hogy lássam milyen színkeverést használjak majd fel. A grafikával még nem is volt gond, a pasztell az már érdekesebb kérdés volt.....
Eljött a nagy nap 2009. októberében,nagyon szép napsütéses meleg idő volt, lementem egész napra. Akkor még fogalmam sem volt róla,hogy vajon mennyi ideig fogom csinálni.
Leméregettük a falat,hogy mekkorába kéne felrajzolni a pacit. Aztán kimentünk a karámba lovat fotózni, hogy megkönnyítsük a munkámat, meg hogy minél jobban quarter horse testalkatú legyen a festmény. Ezzel elment a délelőtt,a délután meg a vázlatos felrajzolással,majd a festékek kiválasztásával. Csilláék vendégfogadása elsőrangú volt, beleértve a finom ebédet is.
Heti egy alkalommal jártam le Szentesre,így még 3 hétbe telt a falfestmény elkészítése.
A munkám folyamán Csilla a rajzot folyamatosan alakította és "beleszólt" abba, hogy milyen legyen. Nekem ez nem volt egy kicsit se bántó, mondván nem nekem kell, hogy tetsszen, akkor még csak ezt gondoltam.
Az utolsó nap este fél hétkor fotóztuk a festményt és már akkor is kezdtem azt gondolni, hogy tök jó hogy, beleszólt Csilla, egészen más szemléletet adott nekem is, és ténylegesen jobb volt azokkal a változtatásokkal amiket Ő javasolt. Elégedetten hazamentem, hogy életem első falfestménye egész jól sikerült. Fogjuk rá.
Eljött a jövő hét, telefonáltam, hogy mennék edzésre. Oké gyere,de még festeni is kéne jött rá válasz. A szeme nem elég jó, picit mű. Olyan My Little Pony-s kérdeztem vissza, igen valami ilyesmi jött a válasz.
A fene egye meg (már elnézést), pont azt nem tudtam a legjobbra csinálni, ami eddig talán a legjobban ment, na ezt már megint, hogy csináltam. Csilla azt kérte,hogy legyen sötétebb és élőbb  szeme, lágyabb. Rendben. Telcsi lerak, gyakoroljunk egy kicsit, nézzünk egy-két lószemet, na meg az előrajzolásokat. Rendicsek, asszem meg van a lágyabb szem. Ezt tényleg jól gondoltam.
Másnap meg tudtam csinálni olyanra a szemet, amilyenre kellett. Húúú...Ez tényleg sokkal jobb így. Soha senki nem kritizálta annyit egy rajzomat sem, mint Csilla most ezt az egyet. A kritika sose volt bántó, inkább irányt adó, de eleinte tényleg csak úgy gondoltam,hogy az Ő rajza, olyan lesz amilyet akar. De ennél sokkal többről van szó, az én látásmodom volt ferde, vagyis kellett neki ez a megvilágosodás, hogy ez így sokkalta jobb lett mintha ha csak a saját kis "kútfejemből" rajzoltam volna. Azt,hogy ezt előtte más miért nem tette meg azt nem tudom, bár jó lett volna ha előbb megtörténik. De ami késik nem múlik.